Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fáj

, 654 olvasás, LonDi , 4 hozzászólás

Szerelem

Fáj,
Amint egy tüske szúrja talpam
És
Kínok közt a homályba veszek.
Ordítok, de csak magamban, halkan;
Nehogy véletlen felébresszelek.


Fáj,
Ahogy az élet bánik velem
És
Bolyongok a világok között.
Megérintlek, bőröd mint a selyem;
Hol van, mit régen szemed tükrözött?


Fáj,
Hogy fénye rám vetül a napnak
És
Mégis minden oly korom sötét.
Lelkemben csak mély érzések laknak,
Melyek éltetik szívemnek tüzét.


Fáj
Hogy mindig könnyezik a szemem
És
Fentről egy szép csillag rám ragyog.
Semmi sem csökkenthet szerelmemen;
Ezt súgják fülembe az angyalok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: LonDi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 245

Page generated in 0.2161 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz