Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szabadban

, 312 olvasás, Válóczy_Szilvia , 10 hozzászólás

Szerelem

Nem adnám semmiért a percet,
Mikor karjaid közt nyugodom.
Oly lágyan ringat erős öled,
Vad szíved zenéjét hallhatom.

Veled bámulom az ég kékjét,
S meghitten fogom meg két kezed,
Hisz abban él minden jóságod,
Simogató, mély szereteted.

És mélázva a büszke csendben,
Hol csak szív érti az álmokat,
Ott suttogott szó hangja szárnyal
Benned, s bennem kelt vágyakat.

Mert odakint a nagy szabadban,
Te vagy nekem, és az alkonyat,
S miközben búcsút int az erdő,
Magamba gyűjtöm hangodat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Válóczy_Szilvia
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz