Nem adnám semmiért a percet,
Mikor karjaid közt nyugodom.
Oly lágyan ringat erős öled,
Vad szíved zenéjét hallhatom.
Veled bámulom az ég kékjét,
S meghitten fogom meg két kezed,
Hisz abban él minden jóságod,
Simogató, mély szereteted.
És mélázva a büszke csendben,
Hol csak szív érti az álmokat,
Ott suttogott szó hangja szárnyal
Benned, s bennem kelt vágyakat.
Mert odakint a nagy szabadban,
Te vagy nekem, és az alkonyat,
S miközben búcsút int az erdő,
Magamba gyűjtöm hangodat.