B-éke:
talán végre,
lassan, de révbe
ér vágyam ladikja,
csendesen ringatózva
a sors felkavart állóvizében…
C-ervantes:
Álom lovagja,
harcolok magamban
s a külvilággal, hogy boldog
legyek egy "asszony" által, s ő én
általam… Mosolyogjon a világ boldogan.
Cs-endesen:
Magam lassan
kitárva, közeledek
felé. Talán nem hiába.
Nem tudom feledni (rám)-
ragyogó szemét… a gyermeki kacajt.
D-údolok:
Félve, halkan,
úgy ahogy már
régen akartam egy
lánynak… dúdolom
hát végre az érzéki dallamot…
F-eledve:
Mindent mi volt,
megtartva csak a jót.
Egy szebb jövőt álmodni
merészen,(akár vele).
G-onosz:
Énem legyőzöm,
többé ne fertőzzön,
rohassza szét lelkem.
Nem hagyom győzni felettem!
Dögöljön ő meg helyettem!
H-azug:
Illúziók, elképzelt
képzelet; elengedem
kezed. A valóság lesz
az új barát, járom tova
kitaposott nyomát, mely
eddig oly idegen volt nekem…
J-áték?
Az élettől
ajándék lehetsz?
Hintába ültetsz(?) és
a vágy-való közt lököd
tehetetlen testem. Te leszel
a játszó-háló társ?
K-ételkedés:
Hosszú, végtelen
lebegés, majd zuhan…
Nem! Addig veled vagyok
boldogan, s hiszem mit hinni hagysz…
Online látogatók:
Látogató: 97
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19 
Összes: 116
