Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: XXVII. szonett

, 308 olvasás, LouisdelaCruise , 2 hozzászólás

Somolygó

Bor szonett

Hangulatom fásult, bohóc,
Festett mosollyal fülig.
Egy kupa hegy levét, vár az arc,
Parancsolom magamba csurig.

Rest, nem azonnal, harmadik után,
Pír-pozsgát fest orcámra, s
Számra viccet szór kurtán,
Majd szavam fordítom rózsára.

"Be szép kegyed, kis hercegnő,
Szemed csillog, ajkad vágyva."
Töltsünk még egy iccét,… huj,… jő,
Szédüljön főnk, s zsibbadjon szája!

Jó ez a bor, nagyon jó,
Vérvörös, Cadarissima,… óh!

Megjegyzés: 2007. 02.05

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Szonett
· Írta: LouisdelaCruise
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 329
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2308 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz