Bor szonett
Hangulatom fásult, bohóc,
Festett mosollyal fülig.
Egy kupa hegy levét, vár az arc,
Parancsolom magamba csurig.
Rest, nem azonnal, harmadik után,
Pír-pozsgát fest orcámra, s
Számra viccet szór kurtán,
Majd szavam fordítom rózsára.
"Be szép kegyed, kis hercegnő,
Szemed csillog, ajkad vágyva."
Töltsünk még egy iccét,… huj,… jő,
Szédüljön főnk, s zsibbadjon szája!
Jó ez a bor, nagyon jó,
Vérvörös, Cadarissima,… óh!
Megjegyzés: 2007. 02.05