Sok szép éven keresztül neveltél
Zajos világnak veszedelmeiben,
Erős szíveddel, gyengéd két kezeddel,
Ragyogó szemmel őriztél engem.
Első lépteimet, szavaimat,
Te segítetted ls láttad hajdan még,
Lankás dombokon, füves psutákon
Együtt sétáltunk mi nem is oly rég.
Kutató szemmel te nézted, figyelted
Életem mnit telik, és fejlődik,
Dobogó szívem féltett hangjaiból
Ezer hang, anya, csak érted kiáltik.
Százezer virágból csokrot fűzni,
Anya, neked még ez is kevés lenne,
Nyulat futtában, madarat szálltában,
Általad, érted: MINDENT csak neked,
Mert szeretlek, anya, szeretlek téged!
Megjegyzés: Ezt a verset az én drága anyukámnak írtam anyák napjára. Remélem nektek is tetszeni fog, ahogy neki! És olvassátok össze az első betűket!