Akarom a csendet, mi belőled árad,
Mikor mellettem ülsz, mert lábad fárad,
Ahogy közben engem figyelsz,
Féltett némaságban bátran ölelsz.
Akarom tavunk édes illatát,
Ahol tükröt játszanak a zöldellő fák,
És lágyan meghitt, várt pillanatban,
Megnyugszom én gyengéd karodban.
Akarom érzékeny, puha ajkad,
Mely időnként sóváran enyémre tapad,
És vágyakká bontja a legszebb érzést,
Mert már nem tesz fel újabb kérdést.
Akarom a szót, mit fülembe súgsz,
Ami által újra és újra eszembe jutsz,
Bársonyos kezeidnek érintését,
Minden gondolatod, lelked érzését.