Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akarom

, 452 olvasás, Válóczy_Szilvia , 4 hozzászólás

Szerelem

Akarom a csendet, mi belőled árad,
Mikor mellettem ülsz, mert lábad fárad,
Ahogy közben engem figyelsz,
Féltett némaságban bátran ölelsz.

Akarom tavunk édes illatát,
Ahol tükröt játszanak a zöldellő fák,
És lágyan meghitt, várt pillanatban,
Megnyugszom én gyengéd karodban.

Akarom érzékeny, puha ajkad,
Mely időnként sóváran enyémre tapad,
És vágyakká bontja a legszebb érzést,
Mert már nem tesz fel újabb kérdést.

Akarom a szót, mit fülembe súgsz,
Ami által újra és újra eszembe jutsz,
Bársonyos kezeidnek érintését,
Minden gondolatod, lelked érzését.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Válóczy_Szilvia
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 2
Kereső robot: 29
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.23 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz