Még a holnapot megvárom,
utána mondd te, mi legyen…
Hajamon az idő lassan vásznat vet,
s a kezemen csak a ránc integet…
Még a holnapot megvárom,
utána mondd te, mi legyen…
Hajamon az idő lassan vásznat vet,
s a kezemen csak a ránc integet…
De kell! Még jár nekem egy nap!
Még tudnom kell, hogy jövőm hol keressem…
Még tudnom kell! Hogy az óra a titkokat
ne magába fojtsa, hanem nekem mutassa meg!
Látnom kell! Hagyj! Engedd el kezem!
Be kell teljesítenem az őrült álmokat!
Azt akarom, hogy láss! Úgy láss, ahogy régen!
Mikor még feledtük a hideg napokat…
Más vagy… Most úgy nézel, ahogy egy csillagot…
Szemem még kacsint, de már messze vagyok…
Látod a fényemet, de nem látod lelkem…
Máshogy kellett volna, hogy megtörténjen…
Kezeden a ráncok kiszáradt folyók már…
Régen még akartam… Mostmár ne… Már hagyjál…
U. I.:
Nem az idő miatt… Csak a test változik…
Ami belül vagy, az sohasem távozik…