Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az idegen

, 331 olvasás, leleszi , 12 hozzászólás

Gondolat

A szél vonyít, kócos tollait fésüli az ég.
Íme, az idegen, aki nyűtt iszákjába gyűjtötte
    a világ csalóka kincseit. Úgy lobogtatja éveit,
akár egy imbolygó fáklyát lőrések közt, vagy
    mint távollévő jeleket finnyás tükrön.

Most hirtelen bezárkózik, és az emlékezet vérző
    nyílására friss sebpólyát helyez.
Begubózik, védekezik.
Ifjúságából oda lett minden, ami kincs.
Rejtené, még rejtegetné a kegyelmi reményt,
    mint értékes, ritka rubinkövet,
miközben sósan ízlelgeti, annak az esővert
    sólyomnak éles vijjogásait,
aki vörhenyes karmait vájta lüktető áldozatába.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz