Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Gondolat
    5. ›
  5. Hajnali dal

Vers: Hajnali dal

, 461 olvasás, nickname , 2 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Gondolat

Mosolygó álarcát
a bánat levette,
selyemkezét masszív
vasszívére tette …




    Mosolygó álarcát
    a bánat levette,
    selyemkezét masszív
    vasszívére tette.
    Üres jégszemében
    repedt üveggyöngyök,
    zokogva didergő
    öröm göröngyök.
    Végtelenbe vágtató
    sziréna hangja,
    kavargó színek
    fakó lélekharangja.
    Semmibe sepri
    az összes kacatot,
    amit tegnap
    a sugárzó fénybe kacagott.
    Vakon markolja
    az árnyékba félretett,
    sárban, mocsokban
    szendergő életet.
    A csillagporból zsebében
    semmi sem maradt,
    lapít a sötétség
    a szemfedő alatt.

    Egy könnyű kéz
    égre szúrta a napot,
    a világ a pakliból
    húz egy újabb alapot.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nickname
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 82
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 101
Jelenlévők:
 · czila
Page generated in 0.0809 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz