"Egy kicsit" az előző versem miatt tettem most fel ezt a verset. De egyébként nem sokkal az után is írtam.
Felnőttet játszottunk, peckesen jártunk
Komolykodó arccal megmagyaráztunk
Mindent, miről hittük: ez már a "nagy" élet
Értéket adtunk az unalmas meséknek.
Szerelmesek voltunk minden szép kislányba
Fakarddal kezünkben, a térre kiállva
Hirdettük nagy hanggal, miénk már a világ
Büszke lesz az ég és a föld is miránk
Iskolába jártunk, tanultunk is néha
Előttünk látható volt a nemes példa
Mit apáink apái, hátrahagytak egykor
Nekünk már több jutott egy színesebb, szebb kor
A hűvös "őszidőben" egyre jobban fázunk
És görnyedő háttal, fiainkkal játszunk
Őszinte szemükben, tekintetünk tükre
"Az idő rabja" lennénk most örökre