Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bezárt érzés

, 371 olvasás, Scardanelli , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Ne kopogtass Szív, tudom, hogy szeretem,
De megásta síromat, kegyetlenül - mellettem. …





Szív és a lélek égető fájdalma,
Büntetés, vezeklés rágalma.
Romlott, kitépett krémes tejszín,
Rémes aggodalom, arcom tej-szín.
Gerbera illata rengeti elveszett szívem,
Tűlvilág hangja megtöri rímem.
Az én hangom: Szenvedés, rángat a múlt,
Hasít a SZERELEM, drágán elmúlt.
Ne kopogtass Szív, tudom, hogy szeretem,
De megásta síromat, kegyetlenül - melettem.
Ámor nyilait kikerülve repülnék az ismeretlenbe
S az egyetlent keresve akár a sötét végtelenbe.
Egy apró lábnyommal egyesül a lelkem
Felismertem, s beleremegtem.
Átölel a sorsom, büszkeségem eldobom a földre
Csendben, titokban veled maradok mindörökre…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Scardanelli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 328
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5933 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz