Ne kopogtass Szív, tudom, hogy szeretem,
De megásta síromat, kegyetlenül - mellettem.
…
Szív és a lélek égető fájdalma,
Büntetés, vezeklés rágalma.
Romlott, kitépett krémes tejszín,
Rémes aggodalom, arcom tej-szín.
Gerbera illata rengeti elveszett szívem,
Tűlvilág hangja megtöri rímem.
Az én hangom: Szenvedés, rángat a múlt,
Hasít a SZERELEM, drágán elmúlt.
Ne kopogtass Szív, tudom, hogy szeretem,
De megásta síromat, kegyetlenül - melettem.
Ámor nyilait kikerülve repülnék az ismeretlenbe
S az egyetlent keresve akár a sötét végtelenbe.
Egy apró lábnyommal egyesül a lelkem
Felismertem, s beleremegtem.
Átölel a sorsom, büszkeségem eldobom a földre
Csendben, titokban veled maradok mindörökre…