Várnék én, ha elárulnád végre, mire,
De az ideg minden türelmem elvitte.
Időkérésed időhúzásnak látom,
Sötét szobám kulcsát sehol sem találom.
Félek, hogy szép lassan minden rosszra fordul,
És a vészharang végső búcsúra kondul.
Hisz míg én egyedül várom a döntésed,
Neked akad ennél jobb időtöltésed.
Barátoddal töltöd az éjszakáidat,
Amíg én görcsösen várom álmaimat.
Kezeiddel egy idegen férfit takarsz,
Így nem tudsz gondolkodni, vagy nem is akarsz.
Csupán annyit kérek még Tőled, Szerelmem,
Feleslegesen ne áltass tovább engem.
Jól tudom, hogy ettől most minden elválik,
De válassz végre: én kellek, vagy a másik?
2007. 05. 03.