A föld szült téged,
s mindenki mást,
kit a szabad akarat hajtott,
oda, ahol most tart,
Ott, hol fogatlan sárkányként a természet
még dühödten mar belétek,
s lecseng élted oly hamar,
szikrát vetni sem tudsz,
ahogy csúszol le poklok,
vagy mennyek falán,
s bár kimondva nem látod,
ki érti az tudja,
hogy az Embernek a Föld,
s a földnek az ember
Teremtő Kútja...