Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyámra gondolok…

, 714 olvasás, Pekka , 6 hozzászólás

Megemlékezés

    Anyámra gondolok.
    Van egy hely távol,
    Rég nem jártam ott,
    Egyszer majd elmegyek,
    Emlékeimmel visszaballagok
    A tanyához - fogom kezed,
    S Te szavaim hallgatod;
    Kertünkbe a földekről
    Nyargaló friss szél hoz
    Édes akácillatot - az ám!
    Az udvarunkban
    Tiszta kelmét fodroz,
    Ott, hol gyermek voltam
    S ma is Téged hívlak anyám…

    Simogatásaid élnek, néha még álmodok,
    Olvasni tanítottál, meg csodálni
    Az embert, kutatni rejtekét,
    S tudni: benne még száz dolog.
    Letűnt évek festik arcod, bennem
    Ölelkeznek édes szavaid,
    Az átvirrasztott hajnalok,
    S nem fájnak szidásaid.
    Fiad vagyok, aludj édes; tudod
    Az anyák halhatatlanok…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 338
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.5286 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz