Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelmes

, 403 olvasás, Bari , 6 hozzászólás

Szerelem

Tüskebokor mögül kitekintve,
álmaimat ölembe helyezve,
remélem árnyaim táncát,
s a halál milliós románcát
a könnyekkel.

Lépteimet követi az élet,
szeretem a rosszat s szépet
megfeledkezik rólam a tudat,
végtelenül mélyítve a sziklás kutat
egymáshoz.

Bokámig hajlok,
lelkeket hajtok,
S érzem:
újra szerelmes vagyok.

Méhembe ültette magját a múlt semmije éberen,
de virággá nyílt, a halk nyugalmú rejtély ölében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Bari
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 238
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 276
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz