Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Majális

, 393 olvasás, milotrotasz , 19 hozzászólás

Ezerszín

A villamos ajtaja felvisított, majd a kopottas, sárga hernyóból úgy tódultak ki az emberek a gőzölgő betoncsíkra, mint a méhek a kaptárból. Az időjárás kielégítő, reggel óta élénken süt a nap - majdcsak felmelegszik ez még délutánra, gondolják sokan. Végtére is nincsen okuk a panaszra: tavaly ilyenkor zuhogott az eső; akkor csak a legelszántabbak dugták ki az orrukat. De nem így most. A széles tömegek átkelnek a fakuló zebrán, az autósok többsége türelmesen rákönyököl a kormányra – már rég piros a gyalogosátkelőn, de nem számít, menjenek csak! Az idő remek, menjenek csak! Nem kell sietni. Csak néhányan nyomják a dudát.

Nehezen bár, de végre ismét elérkezett május első napja, s mint olyat, illik megünnepelni nálunk. Május elseje! Az ám! A tömegkígyó végre elindul az úton, mindenki átért, néhány perc gyalogmenet, át egy újabb zebrán, hosszú, tömött sorok, az idő remek, végig a betonon, be, be a fák közé, ünnepnap van ma, dolgozni sem kell, itt van május elseje. A fákon újul a hajtás, minden felhő eloszlik az égen, ahogy megjelenik a csevegő-zsibongó gyermek- és nagymamahad, de itt van mindenki, senki sem marad ki a mulatozásból: nő, férfi, fiatal, öreg, egyre megy.

Ünnepre készülődik az ország. Néhányan énekelnek, üdvözlik a remek napot, lehet lazítani, kiürült kicsit a város is, itt a zöldben nem is érezni annyira a benzinszagot, azt a nehéz valamit, ami úgy lenyomja az ember kedvét nap mint nap. De nem ma. Kiürült a város, és még az idő is szép, éljen május elseje! Többen énekelnek is, fogadják a tavasz dalát, hallod, hogy csiripelnek a madarak? Szállj csak, zeneszó, ének, jöjjenek ide sokan, gyűljünk, ébresszed a magyar népet, ki a zöldbe, csapatostul, családostul, hozza mindenki a magáét, majd itt összedobjuk, mulassunk, csapjuk el együtt ezt a fecsegő napot.

Egy anya ráncigálja a gyerekét. Nem akart menni, hisztizik.
-No, gyere csak! Jó lesz, jól fogjuk magunkat érezni!
-De miért megyünk oda? Menjünk az állatkertbe! – mondja a kislány azon a szép hangján, majd beleszakad az embernek a szíve.
-Majd jövő héten. Most május elseje van.
A kicsi eltöprengett. Gyurmázott az arcával, próbálta megérteni a világot, gondolkodott – egyszerűen, tisztán. Semmi sallang.
-Anyu! Mi az a május elseje?
-Az egy olyan nap, amikor jól érezzük magunkat.
A kislány ekkor megtorpant. Az anya is megállt, szelíden nézett a két gesztenyebarna, ártatlan szembe ott lenn.
-Jól érezzük magunkat. Majáliskor jól érezzük magunkat.
-Akkor vesz nekem a papa játékot? – kérdezte vigyorogva. Hogy csillogott a kis szeme! Olyan volt, mint egy kíváncsi plüssmackó.
-Nem. Most nincs arra pénzünk.
A kislány arcán lehervadt a vigyor, édes arca szomorkássá vált, síró szája lefelé görbült, mint egy nehéz kifli.
-De anyu! Ha nem vesz a papa játékot, akkor hogy érezzük majd jól magunkat?
Az anya nagyot sóhajtott. Mentek tovább. A papa is lassan megérkezett, loholt utánuk az üdítővel és az izzadó sörösdobozzal, amit a közeli boltban vett.

Egy idősebb bácsi tipeg a tömegben, e sűrű masszában, botjának végére rácsap a betonra minden lépésnél, nagyot koppan. Lassan megy, néhányan lehagyják, nem próbál kitérni, nem tud már. Ne ficánkoljon már fiatalúr! Vigyázzon azzal a táskával! Éljen május elseje! Csak békésen, rendben, fegyelmezetten! Semmi idegeskedés – miénk az egész nap, szabadok vagyunk, megyünk e forró májusba, az idő éppen kellemes, a lágy szél még simogatja, cirógatja a bőrünket, itt-ott libabőrös; majd elmúlik, majd eláll a szél, gyönyörűen süt a nap, szép időnk lesz, nem kell itt aggódni, tűz majd még az a fényes csillag fenn az égen. A fény a napból jön, s a földnek kincset ér – hogy simogat jótékony melegével! Egy hideg, habzó sör jólesne már! Megy az öreg is tovább, új utat érez a lába, ha lép, kéklik a mennybolt, ez a mindent beborító, régi ismerős - a kék ég.

Az emberkígyó végül elér a fákig, bokrokig; mindenkit felpezsdít a zeneszó – nem baj, ha hakni, ma jöttünk mulatni; csalogat a sült hús – grillcsirke és kolbász, jöjjetek, ezrével állni a sorba, evés közben jön meg az étvágy, isteni az illat, összefolyik az ember szájában a nyál. Idős férfi és nő üldögél az egyik padnál, bőrös virslik esznek, mustárral. Előttük az asztalon félliteres palack – otthonról hozták, nem telik már sörre. Régi motorosok ők már, minden évben kijönnek ide, tavaly is itt voltak, igaz, idén sokkal szebb az idő. Végre tavasz van! Még hogy "globalizációs felmelegedés"! Meleg van, ez igaz, de hát mi legyen így májusban? Hülyék!

Mellettük egy hatfős társaság. Papa, mama, gyerekek, meg egy nagyi – utóbbinak fáj a lába, azért ültek le. Azért esznek is valamit, papa már hozza is, sült hús és sült krumpli. Egyszer élünk – mondja, még egy-egy pohár sört is isznak a felnőttek. Nevetgélnek, élvezik a jó időt. Finom ízek, nevetések – hiába, ez még mindig olyan, mint régen. Ti is érzitek, ugye, gyerekek? Nézzetek csak körbe, ugye mennyien vagyunk? Jó sokan összegyűltünk, vidámak vagyunk, csacsogunk és nevetünk, holnap ismét vissza a mindennapokba, de ma azért is kirúgunk a hámból. Ma nem számít semmi!

Zászlók lobognak, harsog az ének, repülnek a lufik. Egy Spongya Bob is megszökött, magára hagyva síró tulajdonosát. Nem bírta már, hogy rángatják ide oda, hipp-hopp meglazította a csomót, amivel odakötözték a kis háromkerekű biciklihez. Gyere vissza! Ennek már annyi. Már elhagyta a légkört. Vagy nem? Hová tűnik, hová repül? A végtelenbe? Milyen szép kék az ég!

Egy elegáns úr meglazítja a nyakkendőjét, pedig az árnyékban cseppet sincsen olyan meleg. A sötét zakó azért csak átmelegszik, ahogy itt fel-alá rohangál. Ő nem pihenni jött: dolgozik most is, munka ünnepe ide vagy oda, valamiből élni kell, etetni kell a kölyköket odahaza. Ilyenkor jól fogynak a csecsebecsék, mindenki szívesen vásárol, mosolyogva nyúlnak az emberek a vékonyka bukszákba, egyszer van egy évben május elseje, az idő is szép, ideén tavasz lesz – itt egy könnyű, világos lila női felső, ott egy csicsás napszemüveg cserél gazdát. Mindenki mosolyog, régi dalt dúdolnak. Régi barát, széles mosoly, heves kézrázás. – Hát te még ilyenkor is? – Tudod, hogy van ez? Az üzlet az üzlet. Ilyenkor pedig különösen jól megy.

Széles padok. Szónokolnak, beszélnek, gesztikulálnak, hevesen és mosolyogva ők is, fejet tágítanak, előadnak, érvelnek, vitatkoznak. Ne álljunk meg itt, unjuk nagyon! Legalább ma ne hallgassuk ezt! Végtére is május elseje van.

Vegyünk inkább egy hideg sört, le kell öblíteni a kiszáradt torkunkat valamivel. -Éljen május elseje! Éljen a Csepeli Munkás Testedző Kör! -Nagyi, ne most! -Ha ezt szegény apád megélte volna… -Nagyi, ne kezdje már megint. Inkább egyék! – eszik, csöndben, komótosan.

Futkároznak a gyerekek. Néha elszökik egy-egy újabb lufi. Lovakat is hoznak, kicsiny, békés pónilovakat, ártalmatlanok azok, lehet rajtuk menni néhány kört, hatszáz forint. Kérem szépen, semmi sincsen ingyen. Még május elsején sem. Főleg akkor! Nézi az egyik gyerek, aprócska kis ember-kezdemény, rövid szőke haját simogatja a füle mögött. Ezek csak körbe- körbe mennek? De unalmas lehet nekik! Ez nem is izgalmas, inkább üljünk le a fűbe! Papa elmegy, vesz még egy kis sört, meg hoz neked vattacukrot. Ugye milyen szép az idő? Sokan kijöttek, süt a nap, nincsen dolguk, ki kell pihenni magunkat – sok idő van még nyárig, sok munkát el kell végezni; majd megtudod, milyen az dolgozni! Hagyd már azt a gyereket! Próbáljad meg jól érezni magadat te is! Ugye, milyen sokan vannak? Mint régen, a felvonulásokon. Istenem, ha azt láttad volna! De végtére is ez is megteszi. Vagyunk mi legalább annyian. Hiába, tudjuk mi, mikor vonuljunk ki, mikor éljenezzünk. A szívünk diktálja. A kiskölyök unja már – inkább fára mászik. Megreccsen az ág, és ő már túl magasan van. -Semmi vész, apu lesegíti!

Még délután is zsong a zene itt-ott. Hűvös idő kerekedik, mindenki szépen hazakullog, még nem gondol a másnappal. -Ugye, milyen jó volt, kicsi szívem? Pedig nem is akartál jönni! -Tűzijáték is lesz este, igaz, anyu? – Az is lesz. Minden lesz, kicsi fiam.

A kopottas, sárga hernyó pedig fáradt testén rendíthetetlenül cipeli haza a majálisozók tömegeit.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: milotrotasz
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 238

Page generated in 0.3549 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz