Goethétől kérdezték egyszer:
miből áll a zsenialítás?
Kurtán így felelt a mester:
nagy része vérszagú izzadás.
Válaszát, magamra nézve
sokat sejtetőn dédelgetem:
lírám verítékvizébe
megcsillani látom lángeszem.
Bár a kétely friss csírái
gyakorta kikelnek agyamban,
midőn vizenyős líráim
úsznak a tengernyi csatakban.
Lelki szemem látni véli
lángeszem sistergő üszkeit,
s, hogy sós levem nem kíméli
zsenimnek elhaló füstjeit.
Mert szent igaz: hogy verset én
ha szülök, alattam tócsa ül,
melyből torzszülött költemény
zengi: a mélyben egy zseni hűl!