Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hiányjel

, 642 olvasás, Rawelli , 0 hozzászólás

Gondolat

Lefetyel a bús húskomorság.
Engem isznak, fodroz a hullám.
Hiányzik, ó, por, bokor, s ág,
Mi a múltból könnyembe hull át.

Recseg még a klaviatúra,
De elhullt a néma mecénás.
Ki kísér el a hosszú útra,
Hol kóbor eb sem ás?

Megakadt rekedt hangszalagom.
Néma már a vers, s mese sír,
E kihalt vasvilág parlagon
Hever, és mérgezett a gyógyír.

Csak a zaj, a füst, a rettenet.
Hol vagytok, ti néma angyalok?
Oly’ honvágy tölti be szívemet,
Ti pedig magamra hagytatok!

Itt, egymagamnak, hol senki sincs,
És a remény sem-mit sem ígér,
A lét eltört de egy fakó kincs,
Ott, hol a hazugság égig ér.

Bár lenne minden egyszerűbb,
Enyém lenne minden hatalom,
Egy sorban pár betű,
Ezt akarom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 81
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 101
Jelenlévők:
 · Aevie
 · CthulhuCult
 · Sutyi


Page generated in 0.0861 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz