Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mindig én… mindig te

, 459 olvasás, hegedu , 36 hozzászólás

Néhány szóban

Surlódott hozzám az éj,
majd hideg hajnal-fényben
csak a keservek voltak
ébredőben…





    Surlódott hozzám az éj,
    majd hideg hajnal-fényben
    csak a keservek voltak
    ébredőben.
    Megszaggatott a múló idő,
    emlékszem, hogy velem
    jajgatott a kő.
    De már nem a nyúzott
    arcú reggel kecmereg elő.
    A tőled hulló muzsika-beszéd
    ünnep-öröm.
    Mindig te…
    Mindig én…
    Tavaszodban megpihenek,
    lélegzem benned.
    Szerelmünk hársfa és szellő
    befedi tüzes bárányfelhő
    Az lehet, hogy testünk ördög hárfája,
    nem bánom, pengessen halálra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 299
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 323
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2523 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz