Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Rosszabb a halálnál

, 707 olvasás, Moriel , 0 hozzászólás

Misztikum

Gondolom, most kicsit meglepődtél, és furcsállod is ezt a címet, vagy kifejezést. De nincs ebben semmi meglepő. Tudod minden ember, máshogy gondolja, vagy éli át. Sokan szokták mondani, a halálnál nincs szörnyűbb dolog. De tévednek. Vannak ennél sokkal szörnyűbb dolgok is. Történetem valahol messze játszódik, ahol még az élet sem sarjadzik. Szereplőimet az élet teremtette, majd hagyta el őket. Szavuk minden érzelemtől és logikától mentes. Csak azt hajtogatják, amit életük utolsó perceiben éreztek.

Ezek amolyan megkövült és ki nem írtható örök érzések. Létezésük végső stádiumának ezek a gondolatok adnak valamennyi halvány szikrát ahhoz, hogy ne zuhanjanak a nemlétbe, de a körforgásba se találjanak vissza. Ők már csak emlékek. Lehet már a létezők szívében sem élnek. Létezésüket az idő homokja rég belepte. Te is elfeledted azon hősök létezését, akik ezt a formát adták a világnak. Talán ők többet tudnának neked mondani, ha mernél figyelni szavukra. Rideg, fekete, keserű szavak, melyek a legkeményebb gyémántot is kettészelik. Látom, nem hiszel nekem. Pedig jobban tennéd, ha figyelnél szavaimra, vagy legalább megpróbálnál. Ott voltam, mikor mindez lezajlott. Mind a teremtésnél, az alkotásnál, az utolsó napon. Nem kell hinned nekem, talán jobb is így. Ne értsd félre. Nem tartalak tudatlannak, sem ostobának. Örülj a tudatlan létnek. Értelmed és szemed soha nem lesz képes befogadni az igazságot. Az egyetlen igaz elvenné az eszed. Hogy miért beszélek neked róla? Mert ez az utam. Nem csak az embereknek van utuk, hanem… Igyál nyugodtan. Talán az majd tompítja az egészet, és csak álomként emlékezel rám és szavaimra. Ne sürgess. Csak lebegtem a semmiben, csak én és a hangok a fejemben. Időtlen időkig. A hangok egyre erősebbek lettek és egyre többet követeltek maguknak. Életre keltek. Ma sem értem hogyan. A hangok rabja és szolgája lettem. Olyan gondolatok voltak ezek, melyek valaha a részemet képezték. Ha talán akkor nem engedem elszabadulni, akkor semmi sem létezne. Az életemre törtek. Bebörtönöztek. Rabjuk lettem Táncoltak előttem, incselkedtek velem. Gyermeki csínyek voltak ezek. Kezdtek változni. Gorombábbak lettek, kegyetlenebbek. Talán erre az időre tehető az, mikor hatalmukra ébredtek. El akartak pusztítani. De elmenekültem. Én az alkotó, én a gyáva, az élni akaró. Elkerülhetetlen volt. Kötött a szavam. Hogy milyen szó? Az utolsó nap szava. Elrejtőztem. Köztük lépdeltem, és nem vettek észre. Istenek voltak. Gyermek Istenek. Népeket alkottak, hitükből merítettek erőt. Vadak voltak. Csak az erőszak nyelvén beszéltek. Isteneiktől örökölték. Nem! És nem! Ne mond nekem, hogy vannak szentek! Mind hazug szentek! Vérből, kínból, fájdalomból nőtték ki magukat. Minden kor megteremti a maga Messiását. Mindet láttam. Egy beteges gondolat, egy beteges rendszer egésze minden. Láttam álnok kígyókat, hívőknek titulált gyilkosokat, kik a hit nevében öltek. Magasztosult eszméket kergettek vérmocskos lelkükkel. Még én sem vagyok tiszta. Gondolataim öltek meg. Létezésem ideje alatt rájöttem egy szörnyű titokra. Én vagyok minden alap és minden ok. Én szólalok meg a fejedben, mikor lázadsz magad ellen. Én vagyok a hit és igazság alapköve. Én vagyok a létező, a nemlét szülötte, az alkotó akarat. Belőlem indult és hozzám tér vissza. Soha nem tudod kikerülni! Mit? Hogy? Látom valamit, felfogtál. Jó kérdés. Azért osztom ezt meg veled, hogy te légy ennek a kornak a Messiása. De neked elárulok valamit. Van rosszabb a halálnál. Élni ezen a kilátástalan helyen, és hinni a mesékben. Minden halálod alkalmával elszakadsz, de vissza is térsz, mert ezt a helyet neked teremtették. Nincs az embernek kínzóbb dolog, mint hinni a túlvilágba. De amikor meghalsz csak egy váróteremben, foglalsz helyet. És a büntetésed az, hogy újra elgyere ide és higgy a megváltásban, abban, hogy te meg tudod változtatni. Mikor megszületsz, még egy kis ideig emlékezel a várakozással eltöltött időre, a békére, a tudatra, hogy harcod halott ügy. Ezt a tudást egy-két napig hordozod, és utána elfelejted. Gondolkozz azon, hogy a csecsemők miért sírnak fel.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Novella
· Írta: Moriel
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 295
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 319
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2529 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz