Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Haldokló szépség II.

, 469 olvasás, chrisbacher , 0 hozzászólás

Szerelem

I.

… Véled…
megannyi éjt
szőttem én,
amit most nyújtok feléd,
elmúlt, elnémult boldogságunk
sóját és kenyerét…

II.

Hogy ragyog ma!
Haja cirógat,
jár a pokolba,
ténfereg végleg (… bennem…)
szürke nappalokban…
Év ajándéka…

III.

Hozna
borzongással telített pusztulást…
Erős, ingathatatlan,-
látod tágulni-szűkűlni, tágulni-szűkűlni éjeidben,
nappalaidban,-
Álomba merülve ér utol:
ez az egyetlen bizonyság…

IV:
Egykoron…
boldog voltam én,-
mar belém
végső estelén,-
benne leltem társra, hittem,-
az ég hallgatag
kékjébe vágta
lábnyomát… örökre…

V.

Volt…
Vad remény,
jöttödre zárt retesz,
fénylő ige!
Ziháló, acsargó
járványos láz,
ki megszerez: aláz,-!
(… Boldogságot nem igénylő…-)
Szajha…
Kell nekünk…

VI.

Néha hazatér:
fülelve, ébren várom,
mellémbújik,
hűvös, halk pulzusa éjjel is lüktető,-
Hozzám vándorol…
bizonnyal némasáágban merész…
Tárja karjait:
vigyázz! Súllyal mérd…
Láthatatlan szövevényt dob feléd…

VII.

Aszott, lanyha parázs,
hajlik gyökeréig,-
örökre kínál
összegyülemlett mézet
egyetlen száj…
Holtomig adja…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Memoár
· Írta: chrisbacher
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 329
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1969 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz