A hajnali fényben csillogó betonon
futnak a csíkok a talpam alatt
Millió métert felfalok utamon
de legalább ennyi még hátra maradt
Szemeim a szürke útra szegezve
a jövőbe látnak az ablakon át
Egy gyönyörű dallam emléket élesztve
elűzi tőlem az út moraját
És messzire száll a lelkem a dallal
magára hagyva a sűrű magányt
A mézízű múltból néma szavakkal
Képek idézik a múlt vagyonát
Sikít a szél, forognak a kerekek,
rohannak a fák is a semmi felé
Foszló ruhában integet a jelenem
szomorúan bújik a jövőm mögé
Megjegyzés: Nekem mindig is olyan autóm volt, amit szeretek. Ha Trabantom,- akkor is. Talán, mert mindig hasonlóan éreztem magam az "Országúton"