Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vörös

, 715 olvasás, alfabata , 10 hozzászólás

Elmélkedés

És Isten nagyszerű
Ujjaival felmázolja szokott
Unott színét rúzzsal
Az égre komisz kölykök
Labdáznak a házfalakkal
Közepesen nehéz
Tananyaggal fejükben
A labda pattan kikerüli a
Hulló leveleket
Kötényben állnak nagyanyók
Gyere már vacsorázni
De a labda pattan csak
A fontossági sorrend
Legelején sortöréssé
Válik hangunkban
Minden megevett vajaskenyér
Minden meg nem hallott titok
Minden mogyoróbokor
Arcunkat karcolva
Felnőttünk

És akkor elnézzük
A homokbuckák legalján
A fényt kezünket
Arcunk elé emeljük már
Védelem védelem
De a beívódott kopott kabátok
És rúzsfoltos délutánok
Elménk polcain portörlő
Rongyokat formáznak kezünk
Elé szaladnak a dolgok fontossá válni
Élelmiszert keresünk a jegyekhez
Mivel annakidején a világot
Kellett volna átszelni
Keresztül sáros álmokon
Keresztül a valóságnak
Nevezett fura átjárón
Mikor még ismertük
A labda pattanását
Vissza a betonfalról
Megváltatlan gyönyörű
Világunkban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: alfabata
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 224
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz