Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: LX. szonett

, 324 olvasás, LouisdelaCruise , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Így maradok!

Ezer szerelmem ostroma, Kegyed vára,
Mily fagyos kapud, dönget majd’ ezerszer, s
Míg, csügged szám, ajtód reteszre zárva;
Nem ad kegyelmet, csak végként, kínt nekem!

S te is, te kedves Múzsám, drámáimba
Néked is szerelmet vallhatnám, egyszer;
De nem teszem, többet érsz így bizonyára,
S én akkor is, és így is hűn szeretlek!

Hisz téged bántanálak, vég’ utoljára!
S ha kegyként gyakorolnád a szánalmad,
Szívem akkor sem küldeném csatába
Igaztalan!… Bár csábít minden hajnal!

Szerelmem a láncom, s te, létem börtöne,
Így maradok Víg-szerelmem, Bús-özvegye!

Megjegyzés: 2007. 04. 04

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Szonett
· Írta: LouisdelaCruise
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 324
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1896 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz