Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éjgyűrűk vedlő ideje

, 416 olvasás, leleszi , 21 hozzászólás

Gondolat

Az éjgyűrűk vedlő ideje.
Levélkuszaságban eggyé nőttek az árnyak.
Helyrehozhatatlan tett: én vagyok az, vénségesen
      vén arc, jelenembe zárkózva.
Futómuskátlis házikó, amiről olykor beszéltem,
      vergődő gondolat.
Tehát - halk hang legyek csupán, névtelen.

Döntéseim, hajlamaim összegubancolódott hálóként
      tekerednek körém.
Igazán szeretni, galambom, azt jelenti: a társsal
      a terhet mindig megosztani.
Az ősz éberségét sikerült kijátszani!
                                                   De nyakamon a tél…
Élek egyedül, szorongva, tapinthatóan.
Az ég alján
hajszálfinom Létező, szemeiben magasság
és mélység.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 340
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.225 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz