Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sértett folyó

, 296 olvasás, halota , 2 hozzászólás

Természet

A kelő sugár, mint rossz évek emléke még birkózik a sötéttel.
A hajnali gyötrő képek őrgátjaid között
tűnnek el a habokban.
Lustán és hosszan vonulsz a csend partjai közt,
halkan, mint egy gyászmenet.
Magad vájta utadat járod.
Csupa szelíd erő vagy.
Titkolod, mire vagy képes, ha megjön az örvénylő idő.
Igaz szó lángjaira szomjazol.

A dögvész tetemei úsznak benned.
Türelmes tanúja voltál hős-idők óta
a sok hódító barbár akaratnak.
Hozod a szennyet, vérző napok, vad éjszakák összegyűlt hordalékát.
Habokba zuhant zászlókat viszel, magaddal sodrod.
Görgetted köves ágyad, szelídre koptatott múltadat.
Szenvedéseink könnyeit, gyötrő félelmeinket,
múltunk véres cafatait hömpölyögve viszed.
Mártírjaink csontjait csiszolod simára.

Ringatod vágyainkat.
Mindkét partodon várjuk, hogy végre tiszta vizet hozzál,
hogy többet szófolyam való gyanánt ne hitegethessen minket.
A panasz árját homokzsákok mögött tartani hasztalan,
ha bánatot lehel a parti fűz, s nincs már egy jó rokon sehol…

Kiszáradt agyag-arcunk az Égre fordítjuk.
Te lépsz fel az ellenünk törőkre.
Méhedben növekszik haragod.

Látod, hogyan tárja ki fekete szirmait az ígéret?
Harsogva zúgd a nép haragos dalát.
Gyűjtsd bő tavaszunk, forrongó őszünk zuhatagjait,
áradásod, amit hazug világunk indított el,
sodorja el türelmünk rongyos gátjait.
*

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Atime
 · Sutyi


Page generated in 0.4656 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz