Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Mindenben jelen vagyunk

, 482 olvasás, kiskecelanyom , 2 hozzászólás

Természet

A természet, érzelmi, fizikai táplálékunk, az elmúlt néhány évben erőteljesen megmutatta mennyire élő, érző szervezet. Olyan közösség, amelyhez tartozunk, s tőle elfordulni, ellene tenni annyi, mint elveszteni mindent, amitől embernek érezhetjük magunkat.
E közösségi lét megingásának veszélyére érezhettünk rá akkor is amikor néhány éve a Magas-Tátra lekaszabolt fenyőtetemeinek látványát hozták közel a tévécsatornák, aztán távolabbi tájak szökőárral, földcsuszamlásokkal tarkított iszonyatos vészjóslatai is eljutottak hozzánk. Később Európa északi részében indultak meg a tengerek, aztán Amerikában tájfun tajtékzott, a meleg égöv egyes részein pedig hóviharok tomboltak. Távol és közel, aztán ismét a közelben, itthon és Erdélyben pusztított az árvíz. Éghajlati anomáliák, kiszámíthatatlan viharok, pusztító orkánok olyan földrajzi helyeken, ahol korábban ez nem így volt. A pokoli események időről-időre rádöbbentenek porszemnyi létünkre, felismertetik esendőségünket, hogy újra értelmezzük helyünket a világban.
Mindezek ellenére mégis sorra tapasztalhatjuk, hogy a globalizált világ embere egyre inkább a maga képére akarja formálni a környezetét, nem hajlandó alkalmazkodni. Nem képes tudomásul venni, hogy a természet megszámlálhatatlan alkotórészeinek csupán kicsinyke része, s a kölcsönös függés alól nem bújhat ki senki, szoros kötelékben él minden alkotóelem, a tengerek, az erdők, állatok és növények. Nem küzdenünk kell a természettel, hanem tisztelnünk és őriznünk sokféle megnyilvánulását, mely bennünket igazol vissza, cselekedeteinkről tanúskodik: hiszen pálmaerdőket irtunk, beavatkozunk a tenger élővilágába, hogy például a turizmus, mint jövedelmező üzletág egyre nagyobb teret hódíthasson. Őserdőket irtunk ki termőterületek megszerzéséért. Hegyeket hordunk el, ciánnal fertőzzük élővizeket nagy haszon reményében. Igen, így többes szám első személyben, mert amíg nem teszünk a rombolás ellen, addig magunk is vétkesek vagyunk. Hiszen a környezetrombolás egyetlen eszköze sem ismeri az országhatárokat, s a kontinenseket elválasztó tengerek sem jelentenek akadályt, hiszen minden mindennel összefügg.
A Föld gyönyörű és nagyon törékeny, élő formák sokaságának otthona, amely minden bizonnyal ritka, ha nem egyedülálló az egész világmindenségben, s épségének megőrzése most az emberiség kiváltsága és kötelessége – vallja László Ervin A modernség észrevétlen elavulása című tanulmányában. A filozófus professzor szól még arról is, hogy az egyéni boldogság nem lehet valamiféle végső cél elérése, de ott rejtőzik a szolidaritásban, a természettel való összhang megtalálásában, és benne van abban a tudatban, hogy mindent megtettünk, amit tehettünk – nemcsak magunkért. E kissé patetikusnak hangzó gondolatok jó, ha néhány másodpercnyi megállj-t parancsolnak a napi pörgés-zakatolásban. Mindenesetre nem árt, ha időnként az ember kicsit befelé fordul, magát vizsgálva megnézi, ki is valójában, kik voltak elődei, és kik lesznek azok, akik utána jönnek. És mielőtt nekifogna a világ tökéletesítésének, nem árt megállni, s körültekinteni saját háza táján: lehetőségeihez, anyagi és fizikai tehetségéhez képest milyen mértékben egészséges, természetes a saját magunk által alkotott, befolyásolt fizikai, szellemi, lelki környezet.
Mert tiltakozhatunk a kanadai fókavadászat, a verespataki rettenetes táj- és emberi lélekrombolás, a géntechnika legújabb rémségei ellen, ha magunk képtelenek vagyunk a munkahelyünk és az otthonunk közötti néhány kilométert gyalogosan, vagy kerékpáron megtenni, ha lakásunk higiénés állapotát ezernyi fertőtlenítő szerrel valósítjuk meg, ha halmozzuk magunk körül a sokszor fölösleges holmikat, ha olyan árucikkeket vásárolunk, amelyek fogyasztása az energiák pazarlását jelentik és sorolhatnánk. Automatizmus helyett, tudatosabban kéne megélnünk azt a bizonyosságot, hogy mindenben jelen vagyunk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Jegyzet
· Írta: kiskecelanyom
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Tiberius
 · zsoloo


Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz