Talán valahol, e végtelen világon
Életemnek párját egyszer megtalálom;
De igazán boldog sohasem lehetek,
Mert nem fogsz szeretni, hiába szeretlek.
Talán van valaki én nekem teremtve,
Aki nem sokára belép életembe;
De igazán boldog sohasem lehetek,
Mert nem fogsz szeretni, hiába szeretlek.
Talán nemsokára, holdfényes éjjelen
Kicsit vidámabb lesz búskomor életem;
De igazán boldog sohasem lehetek,
Mert nem fogsz szeretni, hiába szeretlek.
Remélem, hogy majdan rájössz nagy sokára,
Hogy számíthatsz rám, csak úgy, mint egy barátra;
És ezzel okozol fájdalmat a vágynak:
Mert Te még csak szeretsz, én viszont imádlak!