Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lét

, 275 olvasás, danielbakk , 2 hozzászólás

Álom

Fekszem a kádban némán,
Nézek ki a fejemből mélán,
Víz fogja körül testem,
Orromon keresztül lélegzem.

Hallgatom szívem dobbanását
Vérem monoton áramlását,
Víz alatt kizárom a világot,
Csend van mélyen koncentrálok.

Figyelem testem változását,
Mellkasom léggel duzzadását,
Feszülő izmaim húzódását,
Csontjaim hangos nyikorgását.

Becsukom szemem, relaxálok,
Hangokat hallok, képeket látok,
Melyik valóság, melyik álom
Nem tudom, ki nem találom.

Vízben fekszem, karjaim tárva,
Üveges a tekintetem, véres a kádam,
Karjaim éles pengével felvágva,
Nem széltében, precízen, hosszában.

A csempéken betűk egymás után,
Egy mondatot olvashatsz bénán,
"Szart se ér az élet" most filozofálj,
Miért mondta ezt, e húsz éves fácán.

Nem értheted, hogy is értenéd,
Nem érezted, nem élted, amit én.
Ha élted volna se értenéd,
Nagyon különbözünk, te meg én.

Neked csupán egy vállvonás,
Nekem megannyi kín, csalódás.
Neked csupán egy hazugság,
Nekem fájdalom, szörnyű kínlódás.

Te a problémákon könnyen túl lépsz,
Belőlem a fájdalom évek múlva is tép.
Te könnyelműen elfelejted, ha bántanak,
Bennem ez mindig örök tüske maradt,

Csodálkoztok, hogy eltűnt a mosoly,
Mert nincs már más, csak undor?
Csak undor, fájdalom, ha rátok nézek,
Ti boldogok, ti balga szépek.

Undor, egy érzéstől, melyet sose éreztem,
Undor, ha látom magam a tükörben,
Szebb, boldogabb nem leszek az életben,
Nincsenek céljaim, nincs több reményem.

Megkeseredtem, sorsom a szenvedés,
Moirák küldték, alattomos betegség,
Fonalaikat szőve vígan nevették,
A gyilkos kórt, melynek neve "lét",

Ettől szenvedek, évek óta bárgyún rég,
Várni, mikor jön már a hőn áhított Vég,
Jöhetne a Halál, hisz vár a Révész,
Mikor jön, s miként, ezt kéne tudni még.

Türelem, de közben dolgozik az ész,
Miként érhetne saját kezem által a vég,
Egy, a bordáim közé szúrt éles kés,
Vagy levegő, megöl, ha véremmel szívembe ér,

Vehetek be gyógyszert, veszélyes eléggé,
De biztos nem hatásosabb egy 9 mm-snél
Lezuhanhatok a 8-ról, ez egy jövőbeli kép,
Mikor megálmodtam, nem voltam idősebb, mint 7.

Depresszió, neurózis, pillanatnyi téboly,
Magyarázhatná, a nyüzsgő hangyaboly
A freudista, a libidós szövegével,
Vagy Csernus, a bevállalós kiégéssel.

Ezt olvasva eltűnődhetsz, mi tart itthon,
Az hogy az öngyilkosokra hasonlítok,
Mert kell pár dolog az elhatározáshoz,
Magány s depresszió, a kegyes eutanáziához,

Nincs meg minden, nem vagyok magányos,
Körül vesznek, kik még szeretnek sajnos,
Amint eszembe jut, ugrok egy halálost,
Barátaim és családom eltorzult arcát látom,

Hideg a víz, kinyílnak a szemek,
Fázom, lassan felkelek,
Állok, a tükör előtt némán,
Arcom, szemeim nézem mélán,

Megyek, mostmár, tenni a dolgomat,
Képzelgés volt, álom, e fájó gondolat,
Megölni magam? Ne viccelj, van egóm,
Ha mástól nem, a haláltól ez még megóv.

Megjegyzés: 2007.03.17-26

-----nem végleges változat-----


Ha lehet, írjátok meg a véleményeteket, kritikákat annak fényében, hogy az amatőrnél is kisebb a szintem. Előre is köszi

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: danielbakk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1312 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz