Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A szeretet mindenhol jelen van

, 641 olvasás, Rangits_Marta , 4 hozzászólás

Szerelem

A szerelem szinte nesztelenül osont be a szívembe, és mintha minden szomorú dolog a múltamból kitörlődött volna, amikor rám talált az, az igazi érzés. Az elején még nem is sejtettem, hogy mivé forrja ki magát egy új kapcsolat. Aztán, mintha az egész életem fejre fordult volna, kezdtem megérteni, hogy milyen érzések ejtettek rabul. Szinte felfoghatatlan volt számomra, hogy ilyen még valaha is történhet velem, de megtörtént. Eljutottam arra a pontra, amiről a nők csak álmodni tudnak. Hirtelen, mint a borús sötét este után kitisztult az ég, és így tisztultak bennem is az érzések. Egyre jobban éreztem, hogy ez most teljesen más, nem olyan, mint az álmok, és tudtam, nekem éppúgy kell tennem ezért az érzésért és a maradandóságáért, mint neki, neki, akit az én szívem választott, és akit a sorsom adott nekem.
Elég furcsa történet ez az egész. Néha már-már hihetetlen számomra, hogy ez pont velem történt meg, és pont így. A világhálón kezdődött minden. Megismertem egy fiút, akit soha az életben nem láttam, de mégis oly jó volt vele beszélgetni. Mindennap vártam, hogy újra „találkozzunk”, mintha már akkor az életem részévé vált volna, pedig ezt akkor még nem is sejtettem. Igazság szerint, már akkor megnyíltunk egymás előtt. De szerintem, ez csak olyan volt, mintha egy idegennel beszélgetnék, aki nem lát, és nem tudja, hogy milyen vagyok. Így indult, aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Furcsa érzések, és gondolatok keringtek bennem. Már szinte azt lehet mondani, hogy kezdtem megszeretni így látatlanba. Aztán különleges fordulatot vett a „kapcsolatunk”. Megtörtént az a dolog, amitől egész végig tartott. Megkérdezte, hogy mikor fogunk találkozni. Félni kezdtem, de aztán eldöntöttem, hogy ha már ennyi mindent elmondtuk egymásnak, és végül is valamennyire ismerem, akkor már nem kell annyira kétségbe esnem, így hát beleegyeztem a találkába.
Végre eljött a várva vár nap. Nagy izgalommal indultam útnak, és félelemmel. Nem tudtam, hogy mit mondjak majd, mit tegyek, de próbáltam nyugtatni magam, hogy minden jól fog alakulni, és majd egy kiadósat beszélgetünk. Leszálltam a vonatról, és elindultam a metró felé, hogy eljussak a megbeszélt helyre. A szívem majd kiugrott a helyéből, de úgy éreztem nem fűzhetek sok reményt ahhoz, hogy jól fog sikerülni a randevú.
Odaértem. Mintha minden gondolat kirepült volna a fejemből, és minden megszűnt volna, így teljesen nyugodt voltam. Megláttam őt, ő is nyugodt volt, de látszott rajta, hogy már nagyon várta ezt a napot. Végre személyesen is láthatjuk egymást. Persze így minden másmilyen volt, alig mertünk megszólalni. Kínos volt az egész, azután végre szóba elegyedtünk, és tényleg csak ennyi kellett. Utána már minden könnyebb volt. Nem bírtam befogni a szám, csak meséltem, és meséltem. Minden úgy tűnt, hogy teljesen rendben megy. Mindaddig, amíg el nem jött az elválás pillanata. Csak megköszönte, hogy találkoztunk, én pedig felszálltam a vonatra. Hazafelé egész idő alatt azon gondolkoztam, hogy mégis mi lehetett a baj, hogy miért nem adta semmi jelét, hogy bármi is lehetne kettőnk között. Aztán belenyugodtam, úgy érzetem, hogy ez a fiú túl tökéletes ahhoz, hogy velem legyen. Talán nem is lenne jó neki velem. Ezekkel az érzésekkel jutottam el hazáig.
Másnap szomorúan ébredtem fel. Mintha valakit elveszítettem volna. Volt olyan, hogy perceken átnéztem a telefont, hátha kapok tőle egy sms-t. De semmi sem történt, kerestem az Interneten is, de nem találtam. „Hát ennyi volt” – gondoltam én. Azután csipogott a telefonom. Ő írt, és megkérdezte, hogy lenne e kedvem egy újabb találkozóhoz. Nem akartam elhinni, hogy írt, hogy akar még látni. Ismét izgatott voltam, és alig vártam, hogy újra lássam.
Ismét elindultam ugyanazokkal az érzésekkel, mint azelőtt. A találka megint jól sikerült, de újra nem kaptam semmi jelét, hogy akarna valamit is tőlem. Nagyon féltem, ez nálam teljesen furcsa volt. Általában rögtön az első randin össze szoktam jönni a fiúkkal. Gondolkodóba estem. Arra döbbentem rá, hogy ő teljesen más, mint a többi vele egykorú fiú. Teljesen más tulajdonságai vannak. Sohasem találkoztam azelőtt ilyen sráccal.
Aznap este nem tudtam aludni, rá gondoltam, és arra, hogy vajon mégis mi lesz ezután. Két nap múlva feljött a hálóra, és megkérte, hogy nézzem meg az e-mailjeim. Képeslapot kaptam, melyben az állt, hogy szeret, és szeretne járni velem. Nem hittem el. Azt hittem, hogy soha nem következik ez be, de szerencsére tévedtem. A válaszom persze igen volt, és nagyon boldog voltam.
Azóta már értem, hogy mi az a szeretet, ami két embert képes összekötni akár egy örök életen át is. Önfeláldozás, megbocsátás, kitartás, és rengeteg érzelem. Mennyire fontos ez egy ember életében, és mennyire fontos mindenki számára az, hogy valaki mellette legyen, hogy ne érezze meg, hogy milyen a magány. Hiszen a szeretet mindenhol jelen van, szinte körül öleli az életünk, a mindennapjaink. Érzések nélkül nem lehet élni, és aki igazán képes érezni, az tudja, hogy ez milyen áldozatokkal, és mekkora örömmel jár. Valamikor azt hittem, hogy soha sem leszek képes ezt érezni, de tévedtem. Mindenki számára vannak olyan emberek az életben, akik mindennél fontosabbak, és értékesebbek a föld összes kincsénél. Talán elmondhatom azt is, hogy ők adnak erőt az élethez, ahhoz, hogy küzdeni tudjak, és jó ember válhasson belőlem. Ők az én családom.
Ez a fiú pedig segített nekem abban, hogy felnyíljon a szemem, és meglássam az élet szép és jó oldalát, és persze mindvégig mellettem volt, és támogatott, hogy a helyes úton induljak el. Ő értette meg velem, hogy mennyire fontos a család, és azt is, hogy egyszer majd nekem is lesz, és akkor én is ugyanezt fogom tenni. Félteni fogom azokat, akiket szeretek. Ez így van rendjén. Ma már teljesen világos számomra, hogy a család nem minden de több a mindennél.
Így indultam el az új élet útján, és talán már el is mondhatom azt, hogy jobb ember lettem, mint régen, sőt sokkal jobb. De mi lett volna, ha nem találkozok vele? Ez a kérdés sokszor kering a fejembe, de talán a sorsom akarta azt, hogy így alakuljon, és megértsem végre, hogy mitől lehetek boldog, és mik azok a dolgok, melyek életem végéig fontosak maradnak számomra. Azóta minden más.
Teljesen megváltoztam, és mindezt azért, hogy értékes ember lehessek a szemében, és ő is ott ragyogjon az én szememben, mint az igazgyöngy az óceán legmélyén. Tehát betoppant az életembe, és valóra váltotta az álmaim, mindazt, amiről csak szerelmes regényekben olvastam, és ő teljes mértékben más volt, teljesen különleges, és a maga módján az én életemet is tökéletessé tette. Teljesen más volt mellette ébredni reggel, és hallgatni, ahogy álmában sóhajtozik, ahogy rám pillant, és még akkor is mosolyt csalt az arcomra, amikor semmi kedvem nem volt mosolyogni. Mintha egész életemben erre vártam volna úgy teltek a napok, mint a mesékben.
De persze nem volt ez ilyen egyszerű dolog, elkezdődtek a számomra nehéz napok. Nem bírtam belenyugodni, hogy ez így alakult. Elhagytam őt, pedig ő tényleg soha semmit nem tett velem, nem bántott egy rossz szóval sem, és még akkor is mellettem volt, amikor nagyon nehéz napjaim voltak, és persze rajta vezettem le a feszültségem ok nélkül vágtam ostoba dolgokat a fejéhez, és egy pici dologból is óriásit csináltam. De ő nem hagyott el, és lelkiekben egész végig velem volt, és nem akart elengedni. Ekkor értettem azt meg igazán, hogy mennyire sokat jelentek neki. Hiszen ő barát és társ egyben. Mindig velem volt, ha sírtam, ha nevettem. Én pedig megbántottam. Talán sosem tudom ezt majd megbocsátani magamnak. Túl értékes ember ahhoz, hogy ilyet tegyek vele. Ostoba voltam, és nem gondoltam végig, hogy egy ilyen húzással mit veszíthetek el. Ma már tudom….
Kinyitottam a szemem, és képes vagyok meglátni, hogy kik azok, akikben megbízhatok, és az életem részévé tehetem őket. Kik azok az emberek, akik mindig velem lesznek, és adhatok számukra valami jót, ami belőlem van, adhatok valamit, ami én vagyok. Ez talán a legfontosabb, valakit az életedbe beengedni úgy, hogy tudod, nem fog megbántani akkor sem, ha te bántod őt, és sosem fog hátat fordítani neked. Mert ő az, aki mindig ott lesz veled. Én megtaláltam azt az embert, aki ilyen velem, és biztosan tudom, hogy nem fog nekem fájdalmat okozni.
Még ma is boldogan gondolok vissza arra a napra, amikor a világhálón megtörtént az, amit soha senki sem látott, számomra akkor kelt fel a nap, és beragyogta a sötét eget az ő varázslatos és csodás fényével büszkén ringatózott a tavon.
Azóta sokszor nézem meg, ahogy lemegy a nap, és sokszor ébredek fel arra, hogy a sugarai már bevilágítják a szobát. Ekkor már tudom, hogy érdemes élni, már csak azokért a gyönyörű percekért is, amiket az élet apró örömei okoznak. Mert érdemes élni… hiszen a szeretet mindenhol jelen van. Csak nyisd ki a szemed, hidd el, hogy téged is körülölel. Érdemes élni, hogy szerethessünk…
Talán az élet nagy titkait nem is kell keresnie az embereknek, mert aki nyitott szemmel jár, az érti, hogy milyen dolgok keringenek a világban, esetleg a világhálón is. Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, és milyen dolgokkal ajándékozhat meg minket. Mondhatjuk azt is, hogy a halál a vég, de szerintem nem így van, mert aki értékes ember volt valaha is életében, az örökké élni fog, szívekben és emlékekben egyaránt. A halál csak egy végpont, az a tudat, hogy nem láthatjuk többé azt, akit szeretünk, de a szívünkben tovább élhet ő, és minden dolog, amit cselekedett életében, amivel ő a mi részünk lett és mi az ő része lettünk. Meg kell tanulni azt, hogy a szeretet ereje nagyobb mindennél a világon, mert a szeretet mi vagyunk. Bennünk él, és velünk érez…. engedd szabadon a szíved, és éld át a szeretet halhatatlan erejét.

Megjegyzés: Ajánlom a Családomnak, a legjobb barátnőimnek és Neked!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Novella
· Írta: Rangits_Marta
· Jóváhagyta: Boskovits Éva

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 15

Page generated in 0.0339 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz