Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A szemüveg-4

, 429 olvasás, almodozoli , 22 hozzászólás

Ezek vagyunk

Anna nem tudott aludni, folyton Alexra gondolt. Baljós érzése volt vele kapcsolatban. Érdekből ismerkedett meg vele, mikor eljátszotta az ügyetlen diáklányt a könyvtárban. Aztán szépen behálózta. Kezdetben csak a feladatra koncentrált, aztán megismerte a szemüveg mögött megbúvó embert, és az izgalmas, okos férfit. Az utolsó férfiak az életében a macho típust képviselték. Kiismerte őket, céljaikat, mik egyenesen az ágyukig vezettek, de onnan sehova. Az utóbbi 2 hónap titkos randijai meggyőzték hogy Alex egészen más. Becsületes, őszinte, művelt úriember.

Egy hibája volt, szerelmes a barátnőjébe. Tudta Fanni mellett nincs esélye. Hacsak… A holnapi nap sok mindenre választ ad. Még az is lehet hogy Fannival történik valami… Aztán szégyenkezve elhessegette ezt a gondolatot. Anna rendes lány volt, nem volt gonosz, csak szerelmes, halálosan szerelmes.

- Alex, Alex drágám, kelj fel! – rázta Fanni a vállát.
A fiú nagyot ugrott, mikor felébredt. – Mi az, hol vagyok?
- Itt vagy mellettem, de már nem sokáig, mert megyek dolgozni. Csak felkeltettelek, mert láthatóan rémálmod volt. Mit álmodtál drágám? - nézett Fanni kérdőn.
- Ja… semmi, nem fontos. Igazán nem is emlékszem. – füllentette Alex.
- Biztosan megcsaltál, és én üldöztelek fegyverrel a kezemben – nevetett a lány, aztán megpuszilta a fiú orrát.
- Na majd este elmeséled! Én is szeretnék valamit mondani neked, persze csak ha jó leszel! - szólt, azzal elvonult a fürdőszoba felé.
Alexban cikáztak a gondolatok. Álom volt, vagy jövőlátás? Mit jelenthet hogy pont Fanni lövi le? Nem volt ideje töprengeni, hisz a lány visszatért.
- Míg nem feledem, a szekrényben van az új szemüveged, megcsináltattam, ajándék! De ígérd meg, nem veszed fel a közelemben, mert a végén csúnyának látsz, és kiábrándulsz belőlem! Terveztél valamit mára? Elmész valamerre?
- Még nem tudom - mondta Alex zavartan, és lesütötte szemét. Nem szeretett hazudni.
- Jól van, estére pihent legyél, hisz tudod! - kacsintott a lány, és elviharzott.

A villamoson a lány azon gondolkodott, hogy valami megváltozott kettejük között. Az utóbbi két hónapban Alex nem volt vele őszinte. Túl sokat volt távol, túl sokat titkolózott. A könyvére hivatkozott, - adatgyűjtés - mondta. Aztán a hirtelen letett telefonok, egy elcsípett női név, Anna…
Megbízott Alexban, tudta hogy nem csalja meg, de valami nem stimmelt barátjával. Elhatározta, este kifaggatja…

Alex az ágyon feküdt, és az előtte váró napra gondolt. A mai nap sok mindent el fog dönteni. Sokat nyerhet, de még többet veszthet. Ha rosszul alakulnak a dolgok, akár Fannit is elvesztheti. Egy pillanatra az estére gondolt, vajon mit akar Fanni neki mondani? Lehet, soha nem tudja meg? Lehet. 10 órakor csörgött a telefon. Alex hosszasan nézte, tudta ez a leges legutolsó alkalom, hogy kiszálljon. Aztán mégis felvette. Anna volt.
- Minden rendben, ugye most már végig csinálod? – kérdezte a lány.
- Igen, a megbeszélt helyen, és időben találkozunk. – válaszolta a fiú, azzal letette a telefont.
Alex könyve az elnök életéről szólt. Egy kicsit próbálta volna bemutatni az embert a politikai álarc mögött. Adatok gyűjtése közben furcsa dolgok derültek ki az ország első emberéről. Olyan dolgok, mik súlyosan sértették a törvényt. Elhatározta változtat álláspontján, és egy leleplező könyvet ír. Aztán váratlan segítséget kapott Annától. A könyvtárban ismerkedett meg a lánnyal. Akkor még azt hitte véletlenül, de ma már tudja, megszervezték. Aztán Anna meghívta egy rendezvényre, ahol bemutatta apjának, aki a hadsereg legtekintélyesebb tábornoka volt. A tábornok vezetésével, egy titkos társaság szerette volna leleplezni az elnököt. Olyan bizonyítékokat tártak Alex elé, mi után önként jelentkezett, a titkos csapatba. Erre készültek már hónapok óta. Nem érezték elégnek a sajtó erejét, valami hatásosabbat akartak a nyilvánosság bevonásával. Ma jött el az idő, tudták az ünnepségen beszédet mond az elnök. Több tízezer ember előtt leplezik le. Azt már nem lehet eltusolni.

A fiú öltözködni kezdett. Kezébe vette a szemüveget, aztán elmosolyodott. Ha álma beteljesül, legalább a szemüveget megkíméli. Így hát úgy döntött, otthon hagyja a szemüveget. Ahova megy, ott már nem a betűk döntenek, hanem a szavak. A szavak, és tettek. Elővette a szekrényből a tegnap vásárolt rikító piros dzsekit, s aztán elindult. Elindult, forradalmat csinálni…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 234
Regisztrált: 0
Kereső robot: 51
Összes: 285

Page generated in 0.1767 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz