Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne mondj még búcsút

, 288 olvasás, leka , 8 hozzászólás

Szerelem

Ragyogó mosollyal érkezik a Nap
Szürkeség ölébe nagyokat harap
Hajnali fények nekem sem ártanak
Ne mondj még búcsút,
Engedd, hogy várjalak!

Csillan a harmat, míg falevél rezdül
Aranyló sugár, szűrődik keresztül
Szívemhez érve, törli az árnyakat
Ne mondj még búcsút,
Engedd, hogy várjalak!

Perzselő tűzgömb engem is megéget
Boldog szerelmem, sose érjen véget
Egyetlen vágyam, hogy szívembe zárjalak
Ne mondj még búcsút,
Engedd, hogy várjalak!

Smaragdragyogás megszűnik hirtelen
Üres a lelkem, az érzés nincstelen
Fájdalmak között, ezernyi árnyalat
Ne mondj még búcsút,
Engedd, hogy várjalak!

Viharok dúlnak, és komor az égbolt
Felhőtlen napom, tudod milyen rég volt?
Menj el szó nélkül, álmaim szálljanak!
Ne mondj még búcsút,
Engedd, hogy várjalak!

2007-03-15

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 79
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Sutyi


Page generated in 0.075 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz