Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Levél tőlem a FéNynEk…

, 394 olvasás, Babett , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Kezünk kéz a kézben,
elvagyunk a sötétségben…
Mosolyunk halványan él még,
elvagyunk mint tapéta a falon…
szemünk Vörösen ég…

Lelked végtelen, akár a cukorral hintett fánk,
és a féktelen bú bánt…
A Sötétség körbevesz, a csend elnyel…
Nappal csak meredsz magad elé…, éjjel…
éjjel pedig kínban nyögsz szerteszéjjel…

Bennem lüktetnek a halvány sugarak,
s szelekkel szállnak nyugatra mint a madarak…
messze, a Fény felé, a mosoly után
Sötét úton, képtelen szépben, sután…

Múlnak a napok, telik az idő fánk-fánk hátán…
meredünk magunk elé, aljasul mosolygunk egymás kárán
a Sötétben… némán… csendesen…
már némán, nem az egykori lelkesen…

voltam, mert lettünk,
mert együtt, egymásért szerettünk…
Mosolyunk halványan él még,
elvagyunk mint tapéta a falon…
szemünk vörösen ég…
A sötét bánt… s a fény messze van…
Félhomályban lüktetek… még élek…
zeng felém a Homály-ének…
S Csupán szeretném ha szeretnének…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Babett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 105
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 139
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1005 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz