RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2007-03-19 20:03:13, 526 olvasás, Lumpenproli , 31 hozzászólás
-anyámé- Engem életbe hajítottak úgy mint mást máglyára szokás… hörgő nevetésem görcsében kapkodom a mások derű-levegőjét… majd' nyolc év után pislogom ki szememből a bánat csipáját -Jézus-érintette vak koldus- még bújnék, fúrnám fejem a sötétség fonnyadt ölébe ott nem volt senki csak én nem ismert senki teregettem mélán langy beleit a létnek de most mikor végre meghaltál anyám vakít a nap fáj a nyugalom ha tudnád… éjjel szűkölök olykor (2007 márc)
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς