Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Életbe hajítva

, 526 olvasás, Lumpenproli , 31 hozzászólás

Sajgó lélek

-anyámé-

Engem életbe
hajítottak úgy
mint mást
máglyára szokás…

hörgő nevetésem
görcsében
kapkodom
a mások
derű-levegőjét…

majd' nyolc év után
pislogom ki
szememből
a bánat csipáját
-Jézus-érintette vak koldus-

még bújnék, fúrnám
fejem a sötétség
fonnyadt ölébe

ott nem volt senki
csak én
nem ismert senki
teregettem mélán
langy beleit a létnek

de most mikor
végre meghaltál anyám
vakít a nap
fáj a nyugalom

ha tudnád…

éjjel szűkölök olykor



(2007 márc)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Lumpenproli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 324
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.233 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz