Álmok? Elég volt! Nem bírom.
Mellettük élni nem tudok.
Ez sem jobb, mint az alkohol;
Öl, butít és nyomorba dönt.
Lelkem keserüséggel telt,
Több kudarcot nem visel el.
Egyre inkább úgy érzem,
Nem vagyok fontos senkinek.
Pedig melletted azt hittem,
Van értelme, hogy létezem.
Most pedig lelkem menekül,
És szárnyaszegetten hull a vég felé.
Tiltakozni már nem merek,
Mert tudom, itt nem nyerhetek.
Nem hallgattam egy belsö hangra,
Mely folyton csak ezt hajtogatta:
Szakítsd, mi szakadni akar,
Légy erös, ne hagyd magad!
Hagyd el azt, ki ma még szeret,
Máskülönben ö hagy majd el.