Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Megdobban a szív…

, 344 olvasás, almodozoli , 28 hozzászólás

Gondolat

Megdobban a szív, mikor
Március idusán, eljön majd a nap,
S a tavaszi fény simogat,
És enged lassan a téli szigor.

Megdobban a szív, mikor
Kokárda tűje szívemig hatol,
S orrom a levegőt hosszasan szagol,
A szabadságot jól leszívom.

Megdobban a szív, mikor
Ősök vére nevemen szólít,
De a jelen hangja igen csak torzít,
Jó példák ők, csak őket hívom.

Megdobban a szív, mikor
Emlékezek rátok,
Szertefoszlott álmok,
A föld véretektől hajdan lett piros.

Megdobban a szív, mikor
Ünnepel az ország,
És aláírta sorsát,
Feketén fog a fáradt irón.

Megdobban a szív, mikor
Kezem lassan ökölbe szorul,
Ha feltűnik, az agyam borul,
Gyalázat e ördögi vigyor.

Megdobban a szív, mikor
Torkomon akad egy jó nagy falat,
S a butaság épít hazug falat,
Átkelnék, de romok a hídon…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Memoár
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 337
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 366
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2675 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz