Megdobban a szív, mikor
Március idusán, eljön majd a nap,
S a tavaszi fény simogat,
És enged lassan a téli szigor.
Megdobban a szív, mikor
Kokárda tűje szívemig hatol,
S orrom a levegőt hosszasan szagol,
A szabadságot jól leszívom.
Megdobban a szív, mikor
Ősök vére nevemen szólít,
De a jelen hangja igen csak torzít,
Jó példák ők, csak őket hívom.
Megdobban a szív, mikor
Emlékezek rátok,
Szertefoszlott álmok,
A föld véretektől hajdan lett piros.
Megdobban a szív, mikor
Ünnepel az ország,
És aláírta sorsát,
Feketén fog a fáradt irón.
Megdobban a szív, mikor
Kezem lassan ökölbe szorul,
Ha feltűnik, az agyam borul,
Gyalázat e ördögi vigyor.
Megdobban a szív, mikor
Torkomon akad egy jó nagy falat,
S a butaság épít hazug falat,
Átkelnék, de romok a hídon…