Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lolita

, 378 olvasás, Urbain_Grandier , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Kinek a leánya vagy, Lolita, ki
megváltásom voltál minden nap,
erőm és tüzem belőled származott,
s most, hogy nem láthatlak többé,
mind mi e világra kötött, elhagyott.

Drágább voltál, mint az életem,
szemeidben elnyelt az örök végtelen,
nem illetett minket semmi törvény,
lelkünk elnyelte minden forró éjjelen
egy feneketlen, sötét örvény.

Elvettek tőlem, itt éltem véget ér,
egy sötét cella padlóján, a homályban
a te arcod látom, s merengek
ajkaid bájos dallamán, egy angyal
és egy ördög utolsó kánonján.

Megjegyzés: a hasoncímű film nyomán

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Urbain_Grandier
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 354
Regisztrált: 2
Kereső robot: 40
Összes: 396
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.5227 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz