Uram!
Megváltozott a Te országod,
nem is lehet mást hallani,
öntözném én virágod,
s nevedben fogok vallani.
Neved most már elszállt,
használják minden tetemre,
ősz hajnala még megvár,
de a hited el lett felejtve.
Kérem én csak a sorsot,
adja vissza felhő szavát,
mosnám le a kormot,
s megtisztulna a kabát.
Olvasnám betűid én mindig
reménykedve és nevetve,
hogy megtanuljak újra hinni,
s felnézzek Rád szeretve.
Ilyen hát a Te országod,
nem is lehet mást hallani,
megöntözöm én virágod,
nevedben foglak vallatni.