Sebhelyes nosztalgia-tapaszok fedik szemeimet
Csonka bohózat szűrődik át a vékony hártyán
A térkép-arcú tabuk határai elmosódnak
Szürke színfoltként szorongok a Kaland hullámvasútján
Kartoték-agyú emberek szótagolják az Igét
Gúnyos mondat-köveik szétporladnak testemhez érve
A múlandó élet-szindróma lelkembe ivódott
Az egyszerű kétség bonyolult kettősséggé fejlődik
A kezeletlen tünet titokzatos élményt ígér
Megbűvöl a szférák hangok nélküli melódiája
A galaxis harmóniája árad szét sejtjeimben
Deres fejfámon halálraítélt jégvirágok nőnek