Hiányod jeges fényére hideg
űr robban be valómba, jelenembe
Megnyílik a föld is helyenként,
Hogy utat adjon jeges kristályoknak,
Melyek az egek torkának törnek
De mindez nem elég: szellemeknek
körmei kopognak éjszakám parkettáin,
Szuszogás hallik, s halk nyüszítés:
Emlékek forgolódnak egy távoli
zugában elmémnek - fészkelődések
Egy kép ébred, majd tíz, száz
Illat kél az orrban, és testmeleg
érintése az ujjbegyeknek legvégén
Néhány fájó érzés, gondolat, a bútorok
lélektelen uralmának színe előtt
Egy kép ébred, újra meg újra, majd tíz,
s száz illat kél az orrban - testmeleg
érintése érződik ujjbegyeknek legvégén
Néhány fájó érzés, gondolat, hogy mint
Óvnálak, állattá emelkedve, a múltba veszve
Vannak űrök, melyek kitöltetnek végül
Az egyik - mikor visszatér a kedves,
És csókjainkkal beborítjuk egymást
Mert legyen három hónap, év, évszázad
Három élet vagy három örökkévalóság:
Szívemben mindez lángol, mindez egy - mindenkor.
/2007. 02. 26/
Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14 
Összes: 75
Jelenlévők:
