Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha feljön a HOLD

, 654 olvasás, lelekvandor , 0 hozzászólás

Szerelem

Csillagfényes égbolton
lassan dereng már,
a látóhatár távoli szélén
felcsillan egy fénysugár…



    Csillagfényes égbolton
    lassan dereng már,
    a látóhatár távoli szélén
    felcsillan egy fénysugár.
    Gondolataim feléd szállnak
    s közelebb visznek hozzád
    ha fénysugárra felülnék
    gyorsan röpülnék feléd.
    De eltűnik a sugárnyaláb
    a fényhídam már odalett
    s nem tudok utazni már.
    A fény kibomlik mint egy
    legyező, s ráterül a rétre,
    már sugárözönben fürdök
    mely mégsem pótol Téged.
    Az árnyékok változnak
    mint életem lepergett foltjai
    melyben felragyogsz Te,
    mint holdkelte sugarai.
    A nagy korong feljebb kúszik,
    fénybe borítja e sejtelmes tájat
    ragyogásával egyre jobban
    gerjeszti hozzád fűzött vágyat.
    Holdkorongban megjelensz
    mint egy távoli tünemény,
    arcocskád szépsége előjön
    vágyakozással teli képpel.
    Csak nézlek s bámullak
    mint szerelmes holdkóros
    tekintetem sugárútján
    felfedi könnyeid fájdalmát.
    Csókjaimmal itatnám fel
    amíg letisztúl az arcod,
    szívecskédet melengetném,
    hogy sokszor magányodban
    megvívhasd nehéz harcod.
    Átölellek, máris velem vagy
    Angyalkákat küldök feléd,
    Hogy tudd meg és érezd
    Én megmaradok Néked!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lelekvandor
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 25

Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz