Szerelmesem, Te döntöd el, szálanként szórod-e ki magadból képem, vagy magadba rejtve hozzá bújsz-e.
Mégis, az én képem csupán fészek, melyet Te építesz magad számára.
Ha vízközeli susogó sás közé raksz, ott tudlak várni, ha esőcsatornák védelmébe, ha magas fák lombja rejtekébe vagy felhőkvédte szirtekre, akkor ott várlak.
Ha apró, hajlékony ágakra álmodott, illatos szénával bélelt leszek, lágy illatommal várlak, s ha bogáncsos-tövisesnek építesz, tüskéim várják majd jöttödet.