Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Reggeli meditáció

, 527 olvasás, kiskecelanyom , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Gondolnád-e
hogy a csend érzékeléséhez apró neszekre, zajra van szükség?


Langyos, tejfehér köd permetez. Lassan virradni kezd. Az utcai lámpa
fénye sejtelmesen szűrődik át a fák, cserjék gallyai között. A
nyitott ablakban állok, olyan mély a csend, hogy csak saját
kortyolgatásomat hallom, ahogy a meleg kávé csúszik le a
torkomon.
Halk motoszka indul a kertben… a sok parányi ködcsepp egyetlen
kövérré összeolvadva gurul alá a levélölből: pak… pak… pak.
Gondolnád-e
hogy a csend érzékeléséhez apró neszekre, zajra van szükség?
Az orgonabokor
összegémberedett levelei szelíden rezdülnek, aztán a
hóbogyó vékony ágai remegnek egyszer itt, másszor ott: egy ötgrammnyi
madár, ötgrammnyi sóhaj, egy ökörszem hintázik ide-oda a hajlékony
vesszők között…"

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: kiskecelanyom
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Friedrich
 · Tiberius
 · VDavid


Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz