Gondolnád-e
hogy a csend érzékeléséhez apró neszekre, zajra van szükség?
Langyos, tejfehér köd permetez. Lassan virradni kezd. Az utcai lámpa
fénye sejtelmesen szűrődik át a fák, cserjék gallyai között. A
nyitott ablakban állok, olyan mély a csend, hogy csak saját
kortyolgatásomat hallom, ahogy a meleg kávé csúszik le a
torkomon.
Halk motoszka indul a kertben… a sok parányi ködcsepp egyetlen
kövérré összeolvadva gurul alá a levélölből: pak… pak… pak.
Gondolnád-e
hogy a csend érzékeléséhez apró neszekre, zajra van szükség?
Az orgonabokor
összegémberedett levelei szelíden rezdülnek, aztán a
hóbogyó vékony ágai remegnek egyszer itt, másszor ott: egy ötgrammnyi
madár, ötgrammnyi sóhaj, egy ökörszem hintázik ide-oda a hajlékony
vesszők között…"