Arra a napra gondolok,
Amikor először találkoztunk,
Nem kerestem, mégis találtam,
Megtaláltalak téged.
Most végre tisztán látok,
Talán, talán szerelmes vagyok,
A szerelmem irántad örökké tart
Csak te és én semmi más nem számit majd.
Nem voltál ott amikor féltem,
Annyira egyedül voltam,
Örült szerelem, mit irántad érzek,
Rájöttem, nem akarok mást csak téged.
Feledkezz meg a félelmedről,
Hallgass a szívedre,
Ne mondd azt, hogy vége,
Mert megszakad a szívem érted.
A sötétben egy hídon állok,
Csak rád várok,
Azt hittem itt leszel,
De senki nincs csak a én és a szél.
Ha így jobb neked,
Csak annyit mondok,
Tedd azt amit jónak látsz,
De többé ne gyere vissza hozzám.
Az emlékek felemésztenek,
Mintha sebeket tépnék fel,
Nem tudom miért alakult igy,
Becsukom a szemem, ne lássák hogy sírok.
Nem tudod, mennyire elárultál,
Mostmár tudom az igazat,
Tudom kivagy,
És már nem szeretlek többé.
De hazudok ha ezt mondom,
Hisz ezek a szavak szívből szólnak,
Csak annyit mondok,
ÉN ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK!