Száritom kabátom
megáztam nagyon,
látod kisbarátom
csupa viz vagyok.
Homlokomon folynak
az esőcseppek,
kinézésem olyan,
mint az ereszet.
Azon gondolkodom,
vajon mit tegyek,
jobb lesz, ha loholok,
vagy lassan megyek.
Futásnak eredtem,
felcsapott a sár,
sáros lett a kezem,
hajam és a szám.
Száguldó autó
tette ezt velem,
ha vár, belerúgok,
de elsietett.
Kinn állok az esőn,
áztatom magam,
mert most mindenemről
mosom a sarat.
Mire hasonlitok?
elképzelheted,
sáros verset irok,
mert megihletett.
Hogyha sarat látok
nem kell mondani,
biztos félre fogok
rögtön ugrani.
Versemet olvasva
biztos jót nevetsz,
sárnak áldozata
még te is lehetsz!
2oo7. o2.13.