Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Az élet szép 3.

, 414 olvasás, quentin , 28 hozzászólás

Ezerszín

Gábor apró lakást bérelt, félreeső, csendes helyen. A babák még nagyon apróka szemekkel tekintgettek rá és a világra, így aztán az első naptól baby-sitterek voltak a lakás és a gyermekek őrzői az idő túlnyomó részében, mert a főállása mellett Gábornak minden munkalehetőséget el kellett fogadnia, ha meg akartak élni.

Naponta 14 órát dolgozott, gyakran szombaton is. Egyedül a vasárnap volt a gyerekeké. Ilyenkor egyszerre volt apjuk és anyjuk. Gügyögött velük, dalokat énekelt nekik, pelenkázott és főzőcskézett – mindezt igazi felüdülésként, fátyolos mosollyal az arcán. Más szórakozás és kikapcsolódás nem igazán volt műsoron. Senkit nem ismert a nagyvárosban a munkatársain kívül, ők pedig elég hamar megszokták, hogy a zárkózott magyar délután négykor rövid köszönés után elrohan.
Bevett napirendjének két fix pontja volt még: Este tízkor rövid levelet írt Jánosnak, beszámolva a lányokról és a munkahely legfontosabb dolgairól. A másik program jobban felzaklatta: Minden este 11 órakor négy gyertyácskát gyújtott és merengve nézte a táncoló fény keltette árnyékokat a falon. 30 perc múlva összeszorított fogakkal állt fel, befejezve a megemlékezést.
"Bocsássatok meg nekem, ennyi időm van rátok" -szűrte a szavakat a fogai közül. Ilyenkor hideg vízzel lemosta arcáról a könnyeket aztán vigyázva a békéjükre odabújt a két csecsemő mellé.

Eltelt néhány hónap, a télből lassan tavasz lett, ahogy a zöld visszaköltözni látszott a közeli parkba úgy a picurik gügyögésébe is egyre gyakrabban vegyült egy-egy szó is, bearanyozva a pillanatokat a szívében. Ezeken a napokon lelkesebbek lettek az e-mail beszámolók, még az sem nagyon zavarta, hogy igazából a legtöbb esetben csak az üzenet megérkezésének visszaigazolása szerepelt a Jánostól érkező válaszokban. Hiába küldte a videókat, a fotókat, úgy tűnhetett: János a maga útját járja és ez az út szinte soha nem keresztezi az övéket.

Kicsivel később Gábor maga előtt is nehezen ismerte ugyan be, de ahogy mérnökösen fogalmazott: a napok múlásával egyenes arányban fogytak ki a könnyek egyre hamarabb az éjjeli megemlékezések alkalmával. Néha már csak halványka mosoly maradt, amikor Virág és Galamb képeit nézte, az arca csak akkor komorult el, amikor a beérkező postaláda ürességével szembesült.

Olyan egyformák voltunk és egyszer csak idegen lett – gondolta, aztán figyelte, ahogy a gyászos szó visszhangzik belsejében. Idegenek lettünk, de mikor, miért? Hogyan lehet, hogy ugyanazt veszítettük és ő mégis úgy érzi: nincs kiút? Megsimogatta a gyerekeket, de minden igyekezete dacára aznap már nem aludt egy percet sem.

Alig néhány nap múlva belázasodott és más választása nem lévén kivett néhány nap szabit a cégnél. Köhögött és alig tudott felkelni, így aztán nem mondta le a babysittert sem. Igazából eddig neki sem tűnt fel, de már elég régóta ugyanaz a lány volt a soros. Korábban néhány udvarias mondaton kívül más nem hangzott el, de a dolgok erre a néhány napra megváltoztak.

Angela bájos volt és szemmel láthatóan rajongásig szerette a lányokat.
Nézte a pótmamit, ahogy szaladgál a lakásban a két kis kerge után, akiket előtte úgy kellett leimádkoznia az apjukról – és egy kicsit megijedt attól az érzéstől, ami bekukkantott hozza, amikor Angela néha lopva rámosolygott.

A betegség negyedik napján végülis nem bírta megállni és a reggeli menü megbeszélése közben megkérdezte.

-Miképp van az, hogy mindig Te jössz?

Egyszerre kétféle válasz érkezett: Angela elpirult és köhintett egyet, aztán másfelé nézve azt mondta:

-Közel lakunk és végeztem a vizsgaidőszakkal az egyetemen, így aztán ráérek.

Aznap nyugtalan álma volt, sokféle és összetört. Ismerős-ismeretlen borzongásra ébredt és nem értette hogy lehet ez, de be kellett ismerje: megtörtént. Álmában Angela cserélte a homlokán a vizes zsebkendőt és bársonyos érintésű kezét indokolatlanul sokáig pihentette olyan közel az arcához, hogy érezte a lány illatát.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 342
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 376
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.8037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz