Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meghalok

, 407 olvasás, Napsugár , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Vad
viharok jönnek majd,
megcibálják a világot,
lelketekben a sebet feltépik,
de akkor én már nem kiáltok…




Vad
viharok jönnek majd,
megcibálják a világot,
lelketekben a sebet feltépik,
de akkor én már nem kiáltok.
Orkánok dühöngenek majd,
feltámad a szelíd tenger,
a szent hegyek veszettül zúgnak,
de akkor
engem senki nem lel.
A szél jajszó lesz majd,
süvít fájó agyatokban,
a fák titeket korbácsolnak
de lásd:
én vagyok a viharokban.
S ha várnátok megnyugvást majd,
véres lidérc emlékeztet:
a szennytől esők könnye sem mos:
-mert én -
egy ember halt meg.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Napsugár
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 347
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 373

Page generated in 0.2325 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz