Vad
viharok jönnek majd,
megcibálják a világot,
lelketekben a sebet feltépik,
de akkor én már nem kiáltok…
Vad
viharok jönnek majd,
megcibálják a világot,
lelketekben a sebet feltépik,
de akkor én már nem kiáltok.
Orkánok dühöngenek majd,
feltámad a szelíd tenger,
a szent hegyek veszettül zúgnak,
de akkor
engem senki nem lel.
A szél jajszó lesz majd,
süvít fájó agyatokban,
a fák titeket korbácsolnak
de lásd:
én vagyok a viharokban.
S ha várnátok megnyugvást majd,
véres lidérc emlékeztet:
a szennytől esők könnye sem mos:
-mert én -
egy ember halt meg.