Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mondd a szemembe!

, 705 olvasás, Moriel , 1 hozzászólás

Düh

Megfognám lelked,
Kitépném testedből,
Azért, hogy az fájjon.

Szétzúznám szemed,
Pokolra vetnélek,
Hogy ez is fájjon.


Régen becsültelek,
Nem is kerültelek,
Talán benned bíztam,
Mikor éjjel sírtam.

Régen kisgyermekként,
Mikor elkerültél,
Helyeztél sebeket,
Széttépted lelkemet.

Felfogni nem tudom,
Megindul undorom,
Nem tudtál elhinni,
Így tudtál szeretni.
Nem tudva mit teszel.

Érzelmed elfutott,
Vagy talán nem is volt,
Így hagytál engem,
Ebben a létben,
Te, aki alkottál.

Én kérdezlek mostan,
A te szíved hol van?
Itt állok feletted,
Mert velem ezt tetted.

Válaszod megvárom,
És talán megszánom,
Azt, amit előadsz,
És tudom, hogy becsapsz.

Ne kerüld ki,
Úgysem tudod,
Itt állsz a kezembe!

Megszülettem,
Te becsaptál,
Most mondd a szemembe!

Megjegyzés: 2007.02.17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: Moriel
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 129
Regisztrált: 1
Kereső robot: 36
Összes: 166
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.3419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz