Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Menthetetlenül

2007-02-18 21:11:26, 562 olvasás, Kyramoon , 4 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Egymás lépteit már rég nem követjük.
Lábnyomokat semmisít meg a szél.
Visszafogott sírással önmagunk kövezzük halálra.
Megállt a pillanat. Mozdulatlan a tél.

A kéj nagy áruló,
S már ezzel is beéri az ember,
Ha félelembe taszítottan
Más szemébe nézni nem mer.

Ha józan, csak ritkán hajóz a
Part s kikötők felé,
Inkább hallgatja tébolyultan
A nyílt vizek lélekzetét.

Ha boldogságért küszködik,
Inkább csordultig tölti poharát,
Mintsem felfedje mindazt,
Mit elrejt előle ezernyi fohász.

Útszéli arcok adják menedékét,
Fél-perces lepedőkkel borítja be haját,
S fél-igaz tükörben kacagja végig,
Miként tapossa el lépteivel magát.

Kinyomtatom