Életemben két dolgot kértem a sorstól,
Mindkettőt megtagadta.
Az úr levette rólam szemét s boldogságom másnak adta,
Vagy mivel övé volt előbb neki meghagyta…
Életemben két dolgot kértem a sorstól,
Mindkettőt megtagadta.
Az úr levette rólam szemét s boldogságom másnak adta,
Vagy mivel övé volt előbb neki meghagyta.
Pedig csak a szeretet, amire vágyom,
Amit csak attól nem kapok, akitől várom.
Szerintem a legnagyobb hibám e téren,
Hogy a jeleket nem vagy rosszul értem.
Ezért mostanában furcsán élek s lassan lépek,
Mert a falak mindenhol száz szemmel néznek.
Ma egy világ omlott bennem össze,
Ami az illúziók fogságában még fel sem lett építve.
Egy ideje legyőznek az álmok,
Tervezek, csalódok, s mégis tovább várok.
Valami kifordított teljesen magamból,
De nem tudom mi, mikor és hol?
A dolgok változnak annyiról ennyire,
Átrágtam mindent töviről hegyire.
S találtam egy szépséges zavarforrást,
Angyal kék óceánon hófehér vitorlást.
Ki mint hajótest a vizet, ő életem kavarja,
Viharos szélként lelkemet megmarja.
Látványa az élet,
Hiánya a pusztító végzet.
De vajon ez mi szerelem? Szeretet?
Barátságnál több, mert nem értem a szívemet…